Az Olajfa családos közösség a zalaegerszegi Szent Család Óvodából indult el. A gyermekek kisebb-nagyobb időbeli átfedésekkel, ugyanabba az óvodai csoportba jártak. A Szent Család Óvoda óvónői folyamatosan fáradoztak azon, hogy rendszeres találkozásra, imádságra, „kis közibe” hívják a csoportjukhoz tartozó felnőtteket. Lelkivezetője Stróber László atya,m aki már a kezdetektől támogatja, vezetgeti a közösséget.

A névválasztás során a közösség egyik tagja egy kedvenc Sillye Jenő-dalban, a „Csipkebokor” címűben talált rá az olajfára, mint a hosszú élet, a mindig megújulni képesség szimbólumára. Ez a dal lett a közösség „himnusza” és így lett Olajfa Közösség.

A közösséghez nyolc család tartozik. Hetente, az óvodában van a találkozó, a tematika a négyes felosztást követi, tehát egy alkalom a közös szentmise, egy alkalommal László atya készül valamilyen elmélkedéssel. Az ezen kívüli témákat a tagok választják arra az alkalomra, amire felelősnek lettek beosztva. Lehet a téma egy nemrég hallott előadás, egy pápai enciklika, vagy egy jó cikk, ami beszélgetést indíthat el. Egy alkalom pedig a „laza”: beszélgetős játék, de volt hittanos-vetélkedő is. Az óvodai alkalmakon a gyermekek felügyeletét is a tagok oldják meg. Az egyik csoportszobában a gyerekek, a mellette lévőben a felnőttek élvezik egymás, és Jézus társaságát. Előre beosztott rendszerben, mindig más vigyáz a gyerekekre. De nem csak a gyerekfelügyelet, az is beosztásra kerül, hogy ki gondoskodik a közösségnek egy kis elemózsiáról.

Viszonylag gyakran vannak közösségi kirándulások, együttlétek, mint például a Házaspárok útjának végigjárása Óbudaváron, kiállítás, előadás látogatása, vagy egy kellemes borozgatás.

A tanúságtétel, a kifelé mozdulás a közösség életében a nagyböjti zenés keresztút, és a városi keresztúton való részvétel, rendszeres segítésnyújtás az erdélyi Dévai Szent Ferenc Alapítvány medgyesi gyerekotthonának tárgyi, pénzbeli adományokkal, és személyes, kétkezi segítséggel. A városi rászoruló családok segítése alkalmanként, vagy rendszeresen. A 2018-as Egyházmegyei Lelkinap szervezésében és lebonyolításában is aktívan részt vett a közösség.

A vezetését illetően az évenkénti váltást alkalmazza a közösség: minden évben más házaspár vezeti, akiknek a megválasztása a nyári táborban történik meg. Ennek előnye, hogy csak egy évig terheli a vezetéssel járó feladat a házaspárt, és mindenkinek van alkalma kipróbálni az ezzel járó örömöket és nehézségeket.

A közösség egyik tagja így vallott az Olajfa közösséghez tartozás fontosságáról:

„A kisközösséghez tartozás számomra életforma. Átszövi a mindennapjaimat a társaimmal való istenkeresés. Vannak napok, mikor tevékenyen részt veszek a közösség életében, ekkor szolgálom a többieket, vigyázok a gyerekeikre, készülök a témára, amit szeretnék velük megosztani, vagy elemózsiát készítek nekik másnapra - az éjszaka közepén. És vannak napok, amikor csak szemlélődve keresem velük Istent: a közösségben együtt imádkozunk, vagy értük imádkozom. Minden nap velem vannak, mint a lelki családom. Együtt zarándokolunk testben és lélekben, mint útitársak. Nem tudnék hinni, ha nem hatna át mások hite, és hitemmel – amit az Isten kezdeményezésére válaszul adtam - nekem is át kell hatnom az ő hitüket. Vezetjük egymást. A közösségi alkalmak készebbé tesznek arra, hogy kövessem Jézust, és hogy komolyan vegyem a hívását. És nem csak vezetjük, hordozzuk is egymást. Azon túl pedig, hogy hitet és szolgáló szeretetet adunk és kapunk a közösségben, nagy felelősséggel is tartozunk egymásért. Erre akkor döbbentem rá, mikor egy lelkigyakorlaton a résztvevőknek szemléltetniük kellett, hogy mi történne a közösségben lévő társukkal - akit magasan a föld fölött tartanak a kezeikkel -, ha egyszer csak elengednék. Lezuhanna. Ezért bármilyen nehéz is tartani egymást néha, még akkor is, ha majd leszakad a kezem, meg kell a társamért küzdenem - leginkább saját magammal.”