„Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit nekem, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) – „Így rajzolnak meg egy otthont, melynek bensejében jelen van az Isten, a közös imádság, és ezáltal az Úr áldása…” (AL15)
Az Amoris Laetitia fenti szakasza érzékletesen fogalmazza meg azt a célt, amely minden keresztény család ideálja lehet: Isten a házasság szentségében, a családban élőket arra hívja, hogy megtapasztalják a Vele való közösséget a mindennapjaikban, és ez tegye gyümölcsözővé életüket. Ugyanez a gondolat jelenik meg a II. Vatikáni Zsinat tanításában, miszerint a keresztény család, mint a Krisztusban hívő emberek közössége, maga is "egyház", vagy Aranyszájú Szent János kifejezésével: ecclesiola, vagyis kis-egyház, családegyház. Ennek megvalósulását kívánja segíteni az egyház családpasztorációs tevékenysége, melyen keresztül a keresztény családban élők megerősítést, iránymutatást kaphatnak, az Istentől távolabb lévők pedig meghívást a Vele való családi életre.